hétfő, augusztus 05, 2013

Életben

Mivel egy kedves ismerősöm többedik mailjére válaszoltam csak (tegnap sikerült, szökőévente néztem ezt a blogos levelesládát), és az utóbbi pár évben nem írtam, ráadásul a telefonszámomat is elhagyta, plusz a régi lakcímemen sem talált, addig kombinált, amíg meg nem győzte magát korai halálomról. Ezen jót nevettem, és felhívtam, most pedig ezúton jelzem a többieknek, hogy nem haltam meg és nem hagytam el az országot/kontinenst/bolygót.

Minden rendben.

(És azon kívül, hogy az egész életem más színpadon zajlik, semmi nem változott.)

csütörtök, január 20, 2011

Amikor tizenévesen eljutottam Indiába, valami Kipling-féle dzsungeles romtemplomos mauglis hangulat lebegett a szemeim előtt, és óriási kultúrsokk volt New Delhi, a mocsok, a bűz, az egész különös világ a maga káoszával, megspékelve életem egyik legpocsékabb betegségével.

Most felkészültem a fentiekre, és ehelyett némi túlzással a kiplingi világba csöppentem, Dél-India banánligeteivel, kókuszpálmákkal, isteni ételekkel, szitakötőkkel, útmenti kígyófészkekkel (amelyeket egy ünnep alkalmával a bátor helyiek feldíszítettek virágokkal, gondolom tudták, hogy mikor van otthon a kígyó), és egy szerencsétlen egyméteres, sárgahasú kígyóval, aki betévedt a kertbe, majd holtan távozott.

De ez volt az egyetlen incidens, na meg a wc, amit ha lehúztunk, hátul sugárban folyt vissza a víz a fürdőszoba padlójára, aztán véletlenül szétszedtük, úgyhogy megszerelték, ezután már csak a tartály folyt, de az legalább relatív tiszta víz volt, ami a fürdő padlóján úszkált.

Az utolsó napokban már nagyon nyűglődtem. Hiányzott mindenki itthon, meg a csapból folyó melegvíz, meg a fürdőkád a műanyag vödör után, meg a mosógép szintén a műanyag vödör után (a műanyag vödör egy kiváló multifunkciós eszköz), meg a porszívó a fűszálakból összekötözött seprű helyett, és akkor hazaértem, és meglepő módon itthon kaptam kultúrsokkot, és megfürödtem, meg hajat is mostam, és mosógépet (sőt, mosogatógépet is) használtam, de most már mennék vissza, köszönöm szépen. (Itthonmaradottakat is vinném persze, meg egy vízvezetékszerelőt.)

szerda, december 29, 2010

Sosem gondoltam, hogy egy bőrönd és egy kézipoggyász ennyi mindent elnyel. A vámosok sokkot fognak kapni, amikor rájuk borul hat tekercs wc papír, egy hálózsák, pokróc, két törölköző, ágyneműhuzat, kispárna, kéztörlő, mindenféle előrecsomagolt nedves kendőcskék (kétféle fertőtlenítő, két arctisztító, kamillás wcpapír mégegyszer, kéztisztító két verzióban), ruha és pipere hegyek, evőeszközök, mosószer, zseblámpa, nyolc tábla csoki, vállfák, gyógynövénykapszulák, és még egy csomó minden, amin én is meg fogok lepődni kicsomagoláskor.

Ha most végleg elhagynám a civilizált világot, akkor sem jönnék zavarba egy darabig. Remélem, ezek után meglesz minden, és nem a wc papíros-hálózsákos kézipoggyásszal kell kihúznom azt a pár hetet. Amint belaktuk a házikót, el is hagyom egy időre, de legalább jó lesz hazajönni, és újra tudok majd örülni a gyönyörű havas kertnek (most egy picit unom már, nem a kertet, csak az állandósult finn időjárást, már csak a befagyott tenger hiányzik a kert végéből.) Az meg vicces, hogy az előző tél a -27 fokos, civilizált pihenésről szólt, most pedig a 30 fokos nomád telelés jön. Mától. (Csak még aludnom kéne pár órát, aztán repülök is reggel.)

szombat, december 04, 2010

Beköltöztünk múlt héten az első havazáskor, azóta porcukorral borított mézeskalácsházikóból nézegetem a havas fákat. A macska még nem mer lemenni a konyhába, de mi már azt is belaktuk, ahogyan a kamrát, a fenti fürdőt és a nappalit is. Vannak még kaotikus részei a háznak, de már nem idegen. A múlt héten voltak idegösszeroppanásközeli pillanataim, Sz. pedig a beköltözés óta fejfájással küszködik, de már látjuk a végét. Brutálisan sokat dolgoztunk, de megérte. Voltak egyéb fennforgások is, a költözéssel párhuzamosan egy gigantikus pofon az élettől, de majd ez is megoldódik. Ez a változások időszaka, minden szempontból, és úgy tűnik, mintha egy óriási kártyavár legalsó lapját húztam volna ki az első lépéssel. Most pedig borul az egész mindenség, a kényelmes városi élettel kezdve, a többit még nem tudom, de az is inog, amit betonszilárdnak gondoltam. (Nem, nem párkapcsolati probléma, de most nem akarom itt részletesen kifejteni.)

Azt viszont érzem, hogy ebből valami nagyon jó fog kisülni, mert amikor ennyire pocsék dolgok történnek, akkor utána mindig valami jobb jön, szóval most is bízom a jószerencsében. Egyébként vicces, hogy ennyire egyszerre jött minden, a költözés miatt nem volt időm mély depresszióba süppedni, a sokkos állapot miatt viszont zombiszerűen csináltam a költözést, ezért nem komplikáltam túl a folyamatot. És csak egyszer borultam ki rendesen, de akkor nagyon. Azóta viszont minden rendben.

csütörtök, november 18, 2010

A lakás romokban, dobozok mindenütt. Még egy hét és miénk Á.O. Ha minden ilyen simán megy (leszámítva a rengeteg kavarást, anyázást és a tönkrement idegeimet), szóval ha minden vágyam amit itt leírok így teljesül, akkor nincs min aggódni az életben. Már csak a halhatatlanság problematikáját kéne megoldani, vagy legalábbis a száz évig élő rokonok, barátok és macskák kérdését. Nekem elég lesz kilencven is, fitten, köszönöm!

csütörtök, november 04, 2010

Lefoglalóztuk a házikót, pár hét, és költözünk. Még nem hiszem el, de úgy néz ki, minden fontos dolog összejön, amire vágyunk. Már csak a tökéletes kanapét kell megtalálnunk, meg az egyéb kütyüket, és persze a soksok pénzt hozzá, aztán jöhet a többi szívemvágya, úgy mint paradicsomtermesztés és eprek meg mindenféle ehető növény a kertben. Meg bútorok a teraszra. És gyönyörű fa macskaház, ha szórni akarom a pénzt. Sz-nek pedig egy kecske, hogy ne kelljen füvet nyírni. Ok, a kecske nem biztos, de a többi meglesz. Kíváncsian várom nagyon, hogy milyen lesz emberi körülmények között élni, erdőillatú utcában, zöld fák között, centikre levő szomszédok nélkül. Remélem, laknak arrafelé mókusok. (A pókokra a sufniban próbálok nem gondolni. Úgyis le kell bontani a sufnit.)

hétfő, október 11, 2010

Megvan a repjegy, visszavonhatatlanul. Vízum, oltás, hálózsák, meg még néhány beszerzés, és december végén megyek. Miután úgy tizenegykét éve megfogadtam, hogy arra a földrészre soha többé nem teszem be a lábam. Ennyit a fogadalmakról. Meg arról, hogy mennyit ér az emberi akarat, ha nem egyezik a felsőbb szándékokkal. Azért most szívom a fogamat rendesen, a kispolgári kényelemből mehetek a sivatagba meditálni két hétig, kell ez nekem? A józan eszem sikoltozik. A lelkem viszont örül.

vasárnap, szeptember 12, 2010

Az alábbi nyűglődések után kivakartam magam az idegrohamos lelkiállapotból, több egyszerű technikát alkalmazva (sajnos csak az első napok lelkesedése vitt rá a rendszeres gyakorlásra), de azóta nagyjából helyrerázódtam, és ehhez gyorsan alkalmazkodott a külvilág is, lett egy csomó munkánk, az emberek jó fejek, szembejött álmaim otthona, szóval visszatért a szerencsém. Persze álmaim otthonát még meg is kell venni, de a sorsra bízom a dolgot. Ha nem jön össze, akkor mégsem Á. O.

Ja, és a nyomorult térdfájás, ami miatt már a tánc sem ment hónapok óta, kb. két nap alatt minimálisra csökkent, miután impulzusvásároltam kétféle gyógykapszulát, meg kínai méregtelenítő tapaszokat. Ha ez placebohatás, akkor is zseniális, ha meg a térdemben is méreganyagokat tároltam, akkor erősen el kéne gondolkodnom egy életmódváltáson. Mondjuk táncolni még nem mertem azóta, de most már azt is újrakezdem, mert hiányzik.

Amúgy az utolsó bejegyzés óta nyaraltam több körben is, most augusztus végén elrohantunk a tengerhez hosszúhétvégézni, és az utolsó nap utolsó óráiban addig bűvöltem a vizet (egy spontán idéző-technikát alkalmazva), amíg végre fel nem bukkantak a part közelében a delfinek, hosszú évek óta először. Úgyhogy a nyár is kerek volt, minden furcsasága ellenére.

És még kerekebb lesz minden, ha összejön a költözés és aztán az indiai út télen. És miért is ne jönne össze?

kedd, június 22, 2010

Az utóbbi egy hétben elszabadultak a dolgok és elég ijesztő véletlenek történtek, úgyhogy összekaptam magam. Elegem lett a dühöngésből, meg a sorozatos balszerencséből, ami az elmúlt időkben kísér, úgyhogy elkezdtem keresni az okokat, és a megoldásokat.

Az utóbbiban sok segítséget kapok, szinte naponta jön egy új ötlet, ami ad egy rúgást előre, de rögtön pofán is ver a sors, amitől hátratántorodom, úgyhogy kellemesen elbillegek oda-vissza. Szóval az okot kell kutatni még, ami nem egyszerű történet, mert időben egy pontba vezetem vissza, de nem foghatom az összes szakmai és emberi problémámat egy eseményre.

Talán az utolsó csepp volt ez a haláleset, ami az előtte halmozódó félelmekre és gondokra akkora lapáttal tett rá, ami már sok volt. Az igazi őrület az, hogy még azóta sem tudtam sírni, könyörgöm, január óta? Persze könnyeztem filmeken, meg néha hisztiztem, de hónapok óta van egy óriási csomó a gyomrom és a szívem között félúton (tegnap hosszas koncentrációval kicsit feljebb mozgattam, de ott van stabilan), tropára ment a térdem, majd kificamítottam a bokámat is, hogy garantáljan ne tudjak hetekig táncolni, ami az egyetlen nagyszabású fizikai segítséget nyújtja a jelen élethelyzetemben, szóval a legendás szerencsémet elvitték a manók, vagy mi.

És közben rengeteg jó dolog is történik, csak nem az a szokásos csupajó-széria, amikor minden sikerül hónapokon keresztül. Persze ennek is örülök, sok sok dolognak örülök, csak most nehezebb. Eltávolodtam magamtól és a céljaimtól, ezért némileg neheztelek magamra, és ebből kifolyólag másokra is, mert könnyebb a környezetemben mindenkit utálni, mint megkeresni az okokat a változtatáshoz. De már észbe kaptam.

A legújabb szórakoztató elem például az volt, hogy bekrepált a bojlerem, így tegnap vendégségben zuhanyoztam, ma meg a másfél literes vízforralóval készítettem forró fürdőt, egy órán keresztül. Bokáig ért, de addig tekeregtem benne, amíg sikerült tisztává varázsolnom magam.

Amúgy meg ma van (pontosabban volt) a nyári napforduló, Litha ünnepe. Kicsit későn kapcsoltam, de nagyon nehéz így ráhangolódni egy napünnepre, két zápor között és hideg vizes mosogatás közben. Igazából most kéne visszatekerni egy hónapot, és újra elkezdeni a nyarat, rendesen.

hétfő, június 07, 2010

Ennek örömére magamra kentem egy nagy adag iszappakolást. Most úgy festek, mint egy jól álcázott dzsungelharcos.
Viharok és napsütés, rohamtempó mindenben, iszonyú versenyhelyzetek és lehetetlenül szerencsés szituációk, nem tudom, mikor lesz már kicsit nyugisabb az élet, de most nagyon fura. Amikor minden elveszettnek tűnik, akkor hirtelen mázlink lesz, ami tutifix nyerő pozíció, ott kihúzzák a lábunk alól a szőnyeget, szóval most ott tartok, hogy legyen aminek lennie kell, mert logika már semmiben nincs. Kicsit iszapbirkózás jellege van a munkának pár hónapja, most asszem hátra fogok dőlni, végülis a birkózás helyett az iszappakolás sokkal kellemesebb, a Jóisten meg majd elintézi a többit. (persze megteszek én is mindent, amit kell.)

Gondolkodtam amúgy azon is, hogy a sors terelget másfelé, mert nem elég az, amit csinálok. Múltkor végső kétségbeesésemben már a gyerektémán elmélkedtem munkát helyettesítő opcióként, de ez egy nap alatt elmúlt hálistennek. (A céges mobilt ki lehet kapcsolni, a gyereket nem.)

Szóval most azon elmélkedem, hogy milyen biznicbe lehetne kezdeni, amit a mostanival párhuzamosan csinálhatok, a bodyshopos ötletemet sajna megcsinálták. Az a bajom, hogy itt minden bazidrága, ha bármit amerikából szeretnék idehozni, akkor még drágább, amúgy az online bodyshop árai is a helsinki szintet verdesik, gondolom az áfa meg a sok mocsok adó miatt.

De az is lehet, hogy szimplán szabadalmaztatom a házi készítésű illóolajos levéltetűirtómat, és belevágok a biokertész biznicbe.. Sőt, a termék 2in1, mert a bőrödre is fújhatod, sőt, inhalálónak sem rossz, vagy fürdővízbe, esetleg légfrissítőnek, baktériumölő, gyulladáscsökkentő és légúttisztító hatóanyagok is vannak benne. Szuper. Asszem ebből sem lehet megélni, bár a multifunkciós levéltetűirtó sokakat késztetne harsány kacajra, a hozzám hasonló elmebajosok meg meg is vennék. Megfontolandó.